A Jóban Rosszban Brigije számára nem csak a sorozatban, hanem a valóságban is fontosak a testvéri kötelékek. Sztankay Orsolya azonban elárulta: ő sem fogadná kitörő örömmel, ha a családja múltjából eltitkolt részletek kerülnének napvilágra, ahogyan ez a sorozatban Pongráczékkal történik. Alaposan felkavarta a Csillagvirág Klinika igazgatójának életét a Sztankay Orsolya által alakított Brigi. A lány Pongrácz doktor testvéreként mutatkozott be, és felfedte a titkot: Péter nem is Réka bátyja, a szülei örökbe fogadták. A fiatal színésznő elárulta, ha ő szerezne tudomást egy eltitkolt testvérről, benne is felébredne a bizalmatlanság. "Biztos, hogy nem borulnék rögtön az újdonsült rokon nyakába. Ahogyan Gazdag Tibor, vagyis Pongrácz Péter is elutasítóan fogadta Brigi megjelenését, sőt bolondnak tartotta. Eleinte biztos, hogy én is hasonlóan éreznék." Mindez azonban szigorúan elmélet, hiszen a gyakorlatban a színésznő nagyon is tisztában van vér szerinti kötelékeivel. Édesapja Sztankay István színművész, bátyja pedig Sztankay Ádám újságíró. Sztankay Orsolyának a Jóban Rosszban-os Brigi szerepe az első forgatási élménye. A Csillagvirág Klinikán azonban jó ismerősként fogadták, és mostanra a munkatempót is megszokta. "Szanitter Dávid például osztálytársam volt a főiskolán, de többeket ismertem már a stábból. Így jó érzéssel érkeztem már az első nap közéjük. A folyamatos szövegtanulás jelentett csak újdonságot, és hogy a kamerák előtt még a legapróbb fejmozdulatomra is gondosan ügyelnem kell, közben pedig teljes átéléssel játszani a szerepemet" - teszi hozzá nevetve. "Mi aztán tudjuk, mi a testvéri összetartás. Ádám tizenkét évvel idősebb nálam, de sosem éreztette, hogy más generációba tartozik. Míg más kamaszok inkább lerázták a kistestvérüket, ő mindenhová magával vitt engem. Még akkor is, ha a barátaival találkozott." Ez a szoros kötődés a mai napig is érezhető a két testvér között. Nyilván az sem csupán a véletlen műve, hogy édesapjához hasonlóan, Orsolya is a színészi hivatás elkötelezettje lett. A tehetség minden bizonnyal a vérében van, bár ő egy időben ebben kételkedett. "Régebben sokat törtem azon a fejem, vajon akkor is a színészetet választom-e, ha apukámnak teljesen civil szakmája van. Vajon örököltem-e a színjátszás iránti vágyat, vagy azért ivódott belém, mert gyerekkoromtól ezt láttam? Végül úgy döntöttem, nem érdemes ezen rágódni. Nem is az indíttatás számít igazán, hanem az, hogy biztosan érzem: ezzel szeretnék foglalkozni." Mielőtt azonban ez a kérdés eldőlt volna, Orsi két és fél évet a jogi egyetemen is elvégzett. Bár az egyik legnehezebb szakot választotta, ott is nagyon jól érezte magát. Mégis, ahogy felvették a Színművészetire, gondolkodás nélkül váltott. Az utóbbi években folyamatosan láthatta őt a közönség színpadon. Nem csak szülővárosában, Budapesten, hanem vidéken is. "Szolnokon játszottam, az utóbbi időben pedig Pécsett." A baranyai megyeszékhelyet szinte a második otthonának tekintette, mivel a szerepek mellett a szerelem is ott talált rá néhány éve. "A kedvesem is szakmabeli: Fillár István Jászai-díjas művész. Meglepően sorsszerű, ahogyan egymásra találtunk. Ugyanis időtlen idők óta ismerjük egymást. István a bátyám osztálytársa volt a középiskolában. Az édesapja pedig szintén színész, és a papámmal dolgoztak együtt. De mi sokáig még csak nem is beszéltünk egymással. Aztán két éve hirtelen egymásra találtunk. Most már gyakorlatilag együtt élünk, még ha két város között ingázva is." Adódik persze a kérdés ezek után, hogy hogyan tervezi a színészpár a közös jövőt, és szóba került-e már közöttük a családalapítás, a házasság. Orsi azonban csak zárkózott mosollyal rázta a fejét a felvetésre: "A jelenlegi boldogságunknak örülünk, nem tervezgetjük a távoli jövőt